Köszönöm a megtisztelő lehetőséget, hogy a Személyiségfejlesztő Akadémia meghívott oktatójaként átadhatom tudásomat azoknak, akik a segítő hívatást választják. Vallom, hogy a segítő szakember szakmai tudása, elhivatottsága és elmélyült önismerete az az erő, amely biztonságos közeget nyújt azoknak, akik elindultak az önmagukhoz vezető úton. A kíváncsiság, a tudásvágy, de sokszor a szenvedés az, ami erre az útra visz. A szenvedést nem nagyon kerülhetjük el, kérdés, hogy mit kezdünk vele.

A kiút befelé vezet. Ennek elfogadása csak nézőpont váltással lehetséges. Albert Einstein így fogalmaz: „A problémákat nem lehet ugyanazzal a tudatszinttel megoldani, amellyel létrehoztuk őket.”

Az a cél, hogy ezt egyre többen gondoljuk így. Azt hiszem, megérett az idő arra, hogy egyéni, és közösségi szinten sem halogathatjuk tovább az önmagunkkal való munkát. Hitem szerint az emberiség fejlődésének egyik záloga, az érzelmi intelligencia fejlődése lesz.

Szükség lesz jó szakemberekre, hogy segítsék, ezt a küldetést.

Abban is hiszek, hogy azt kell keresnünk mindenkiben, amire építeni lehet. A lelki állóképesség, vagy reziliencia fejlesztése csak elfogadó, biztonságos tanulási környezetben működik. A Rogers-i hármas, - a feltétel nélküli elfogadás, az empátia és a kongruencia (hitelesség) – segítő munkámban mindig bebizonyította erejét. Jorge A. Livraga filozófus is ugyanezt mondja, más szavakkal:

„A szenvedés csak a szeretet révén nemesedik bölcsességgé.”

Az én szakmai utam 1995-ben kezdődött. Egy összetetten nehéz élethelyzet terelt rá az önismereti útra. Először a pszichodráma színpadára, majd később a módszer iránti szenvedélyem révén magam is segítővé, pszichodráma vezetővé képződtem ki. Ebben az önismereti és képzési folyamatban Dr. Daubner Béla kísért végig. A folyamat közben találkoztam Erikával, aki évekig egyengette egyéni önismereti utamat, és friss szakemberként segítette első lépéseimet. Ezt ezen a fórumon is hálásan köszönöm neki.

Iskoláim és Mestereim, akiknek köszönöm azt, hogy elkísértek az önazonossághoz vezető utamon:

1987-ben mérnök lettem a KTMF-en, majd 2001-ben humán szervezőként végeztem a Pécsi Tudományegyetemen. 2009-ben vettem át a pszichodráma vezetői végzettségemről szóló tanúsítványt, a Magyar Pszichodráma Egyesülettől, 2013-ban az Autogén tréningről szólót, a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesülettől. Az Integratív Pszichoterápiás Egyesület képzésén tanultam NLP-t 200 órán át, 2024-ben pedig a Károli Gáspár Református Egyetem, Pszichológiai Intézetében diplomáztam szupervizorként. A filozófia iránti szenvedélyem révén kerültem az Új Akropolisz Filozófiai Iskolába, melynek jelenleg is tanulója vagyok.

Ha fel kellene sorolnom, kiknek vagyok hálás az életemben, akkor ez a lista nagyon hosszú lenne, így most azokat szeretném megnevezni, akik szakemberré válásom útjának meghatározó mérföld kövei voltak.

Dr. Daubner Béla, L. Stipkovits Erika, Dr. Vikár András, Dr. Max. Clayton, Dr. Rapcsányi Éva, Dr. Frenkl Szilvia, Dr. Nemes Éva és szupervizor képzésem összes oktatója, múltbéli és jelenlegi tanáraim, instruktoraim, kollégáim, tanulótársaim, a családom, a barátaim, a megbízóim és a klienseim.

Több mint 20 év gyakorlatom van csoportvezetésben. Önismereti, csoportdinamikai, személyiségfejlesztő, és pszichodráma csoportokat, kommunikációs, asszertív kommunikációs, konfliktuskezelő, burn out, és ügyfélszolgálati tréningeket vezettem több ezer órában.

Egyéni önismereti, személyiségfejlesztő folyamatokban szintén van évtizedes tapasztalatom. Dolgoztam többek között a MÁV Szolgáltató Központ Zrt-nek, Az E-oN-nak, foglalkoztatási, és gyermekvédelmi intézményeknek, Az Ifjúsági Mentálhigiénés Szövetségnek, megváltozott munkaképességűek felzárkóztatásával foglalkozó szervezeteknek. Tartottam több előadássorozatot kommunikáció, asszertivitás, csoportdinamika, játszmák és szerepek témakörökben. Ezeken kívül 14 év oktatói, 8 év szociális területen szerzett, 10, üzleti szférában eltöltött év tudásával együtt úgy érzem, hogy van miből adnom a jövő szakembereinek.

Szupervizorként a szakmai személyiség, mint munkaeszköz fejlesztése, gondozása az, amiben a partnere tudok lenni szupervizáltjaimnak. Többek között a tapasztalati tanulás, a reflexió, az önreflexió, a rendszerszemléletű látásmód, a szimbolikus és analógiás gondolkodás, a nézőpont váltás, a mentálhigiénés karbantartás és a tudatszintekkel való munka illetve azok a kompetenciák vannak fókuszban, amelyek a leginkább tudják támogatni a személyiség alkalmazkodását ebben a gyorsan változó világban.

23 éve zenélek egy zenekarban. A társaimmal együtt verseket zenésítünk meg. Ez az egyéni és közös alkotó folyamat nagyon inspiráló és produktív mindannyiunk számára. Alkotásaink mindegyike belső világunkból születik, és az a vágyunk, hogy a bennünk lévő értékeket adva, mindenki gazdagodhasson, aki befogadja őket. Nem mindegy tehát, hogy milyen az a belső világ. Mert minden megnyilvánulásunk azt tükrözi, akik belül vagyunk. Kívánom, hogy belső és külső önmagunk harmóniája minta és kapaszkodó legyen azoknak, akik hozzánk fordulnak segítségért.

Jó tanulást kívánok minden hallgatónak!